Mestertapasz

A mestertapasz (más néven késtapasz vagy finomglett) a felületelőkészítés utolsó, finomhangoló fázisának kulcsfontosságú anyaga. Amikor a nagyobb hibákat már kijavítottad, ez az az anyag, amivel a felületet tükörsimára és festésre készre húzhatod.

Íme a mestertapaszok legfontosabb jellemzői és a szakszerű használatuk:

Mi is az a mestertapasz és miben más, mint a glett?
Míg a hagyományos glettanyagokat (amelyeket porból kell kikeverni) a nagyobb lyukak, mélyedések és egyenetlenségek kitöltésére használják, a mestertapasz egy finomszemcsés, készre kevert, paszta állagú anyag.

Csak vékony rétegben: Kifejezetten a hajszálrepedések, apró karcolások, ecsetnyomok vagy a fába vert szögek fejének eltüntetésére való (maximum 1-2 mm vastagságban). Ha túl vastagon kened fel, száradás közben megrepedezhet vagy "beeshet".

Könnyű csiszolhatóság: Kötés után rendkívül finoman, szinte selymesre csiszolható, így tökéletes alapot ad a zománcfestékeknek vagy lakkoknak.

Tapadás: Nagyon jól tapad sima és már festett felületeken is.

A mestertapaszok főbb típusai
Az alapanyag határozza meg, hogy hova érdemes használni őket:

Vizes bázisú (akril) mestertapasz: A leggyakoribb, környezetbarát és szagtalan változat. Beltéri fafelületekhez (ajtók, ablakkeretek, bútorok) és falfelületek finomjavításához a legideálisabb. Vizes bázisú és oldószeres festékkel is átfesthető.

Oldószeres (alkid) mestertapasz: Gyorsabban köt és keményebb, ellenállóbb felületet képez. Fémfelületekre (karosszéria, kerítések) vagy kültéri faanyagok javítására javasolt.

Kétkomponensű (műgyantás) tapasz: Egy pasztából és egy külön edzőből áll. Extrém erős és gyorsan köt (néhány perc alatt). Mélyebb lyukakba is tehető, mert nem zsugorodik.