Parkettalakk
A parkettalakk a fapadlók legfőbb védőpáncélja. Nemcsak kiemeli a fa erezetét és természetes szépségét, hanem megóvja a mindennapos kopástól, a karcolásoktól, a kiömlött folyadékoktól és a szennyeződésektől. Egy jól kiválasztott és szakszerűen felhordott lakk évtizedekkel meghosszabbíthatja a parketta élettartamát.
Íme egy átfogó útmutató a parkettalakkok típusairól, tulajdonságairól és a választás szempontjairól.
A parkettalakkok főbb típusai (Összetétel szerint)
A választásnál a legfontosabb szempont a helyiség igénybevétele és az, hogy mennyire tolerálod az erős szagokat a felújítás alatt.
Vizes bázisú parkettalakkok (1K - egykomponensű): A modern lakossági felhasználás abszolút győztesei. Kötőanyaguk általában akril vagy poliuretán-akril keverék.
Előnyök: Szinte teljesen szagtalanok, nagyon gyorsan száradnak (pár óra alatt), és nem sárgítják be a fát, így a parketta megőrzi eredeti, világos tónusát. Eszközök vízzel moshatók.
Hátrányok: Bár egyre jobbak, a hagyományos egykomponensű vizes lakkok kopásállósága mérsékeltebb, mint a 2K rendszereké. Átlagos igénybevételű helyiségekbe (hálószoba, ritkán használt vendégszoba) ajánlottak.
Kétkomponensű (2K) poliuretán lakkok: A "nehéztüzérség". Két anyagból (lakk + edző) állnak, amelyeket közvetlenül a használat előtt kell összekeverni. Léteznek belőlük vizes és oldószeres változatok is.
Előnyök: Kémiai kötéssel térhálósodnak, így extrém kemény, karc- és vegyszerálló felületet képeznek.
Mire ajánlott? Nagy forgalmú terekbe, például előszobákba, nappalikba, irodákba vagy akár tornatermekbe. Ha van kutyád, ez a kötelező választás a karomnyomok ellen!
Oldószeres (műgyanta/alkid) lakkok: A hagyományos, "békebeli" lakkok.
Előnyök: Nagyon rugalmasak és jól bírják a fa mozgását.
Hátrányok: Erős, napokig tartó szúrós szaguk van (magas VOC-tartalom). Legnagyobb sajátosságuk, hogy idővel (és már a felkenéskor is) jellegzetes mézsárga, borostyán árnyalatot
